Levendulás fürdősó és szappan - házilag

Konyhából a fürdőszobába

     Az ételek vonatkozásában  jól tudjuk: a házinál nincs jobb! Ez természetes, hiszen a magunk által választott alapanyagokból dolgozunk, így mi döntjük el, hogy milyen minőségű hozzávalók kerüljenek a fazékba. Ráadásul úgy tartják, hogy a főzőcskézés  során saját  energiáinkkal is "megfűszerezzük" az ételt- ettől lesz még ízletesebb. 

    Nem csupán az ételkészítés kezdődhet a konyhában. A természetes alapanyagokból összeállított pipere termékek  "alkatrészeit"  is megtaláljuk a fűszeres polcon. Néhány hozzávalóval -minimális ráfordítással, adalékanyagok és vegyszerek nélkül  - akár levendulás fürdősót is készíthetünk a konyhánkban. 

   

Az internetet böngészve találtam rá az alábbi receptúrára: 

 

 1 evőkanál szárított levendulavirágzat

 3 evőkanál szódabikarbóna

 1 evőkanál citromsav (étkezési)

 8 csepp levendula illóolaj

 1 teáskanál növényi olaj (pl. olíva, repce,  szőlőmag...) 

(Az eredeti recept megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=gx2JSa3VyLk )

   A  száraz alapanyagokat egy tálban alaposan összekeverjük, majd hozzáadjuk az illó-és a növényi olajat. Ezt követően formába tesszük (én  jégkockatartót használtam) úgy, hogy minden egyes kanalazásnál alaposan tömörítünk, lapogatunk. Hagyjuk egy éjszakán át száradni, majd óvatosan vegyük ki a formából.

Megjegyzések: 

 Ügyeljünk arra, hogy se a készítésnél, se a szárításnál ne érintkezzen nedvességgel, mert a szódabikarbóna rögvest pezsegni kezd!

   Az eredeti recept ugyan friss levendulavirágzat hozzávalót ír, ám ez csak rövid ideig szerezhető be, és szerintem elég macerás a sütőben órákig szárítani. Aki pedig nem szeretné, hogy a fürdővízében nagyobb levendulavirágok úszkáljanak, javaslom, finomra darálva adja hozzá.  

Bevallom, az első próbálkozásomnál türelmetlen voltam, és pár óra elteltével már kivettem a formából- darabokban. Persze így is felhasználható!  

  Levendulás fürdősó készülhet más alapanyagokból is. Találkoztam olyan változattal, melynek fő összetevőjét például a  himalája só alkotja. (A későbbiekben biztosan ezt az alternatívát is kipróbálom...)

    Szappan is készülhet a konyhánkban. A levendulás folyékony szappan vagy tusfürdő pofon egyszerű változatát Ökoanyu praktikái közül lestem el. Nem kell hozzá más, mint adalékmentes szappan, víz és illóolaj:

5 dkg szappant lereszelünk, hozzáöntünk 3 dl vizet. Az elegyet egy fazékban tartaléklángon feloldjuk (nem forraljuk). Megvárjuk míg kihűl, és hozzáadunk 20 csepp levendula illóolajat, és már mehet is a szappanadagolóba!   

Horgolt dísszel

Dobjuk fel csipkével!

     Egykor elképzelhetetlen volt, hogy a lányok, asszonyok ne értsenek a kézimunka valamely válfajához. Anyáról leányra szállt a horgolás, hímzés, stb. elsajátításának technikája. A ház körüli teendők mellett természetes volt, hogy viseleteiket, textíliáikat saját maguk díszítették. Ennek nem csupán esztétikai okai voltak: az adott tájegységre vagy közösségre  (népcsoportra) jellemző népi motívumok, a szín-és formavilág szimbolikus tartalmaival együtt áthagyományozódott a közösség fiatalabb tagjaira. Ugyanakkor komoly közösségépítő ereje is volt: a családtagok, rokonok, ismerősök, szomszédok közös alkotótevékenysége alkalmat adott arra is, hogy kapcsolataikat megerősítsék, ápolják. Főként a téli időszakban, kalákába csoportosulva ülték körbe asztalt, s közben beszélgettek, daloltak. 

    Aztán valahogy kiment a "divatból". A modernizáció és a társadalmi változások a falvak kultúrájára is hatást gyakoroltak. A textiliparban új alapanyagok és modern eszközök  jelentek meg. A gépek gyorsan és egyszerűen feldíszítették a kelméket, a modernebb bútordarabokra pedig már nem volt divat kézimunkával díszített vagy horgolt terítőket rakni. Az asszonyok pedig a 8 órás munka és a gyereknevelés mellet már nem tudtak ezzel bíbelődni, így a következő generáció sem foglalkozott ilyesmivel. Kár, mert a nők szép lassan elfelejtették a kézimunkázás szépségét...

    Azt gondolom, vagyunk jó páran, akik tévézés helyett szívesebben kézimunkáznának...

Bevallom, magam is nemrégiben sajátítottam el a horgolás alapjait. Az internet segítségével, mindenféle videók, leírások böngészésével  tanultam meg a kezdeti lépéseket. (Érdekes, hogy épp az a modernizáció volt segítségemre, mely egykor feledésbe kényszerítette ezt a szép  és hasznos elfoglaltságot.) Majd egy kézműves barátnőm segédkezett a különböző minták elsajátításában.

    A horgolt darabok közül az első egy egyszerű virágminta volt. Előnye, hogy könnyen megtanulható, gyorsan elkészíthető és igen mutatós, sőt, különböző színű és vastagságú fonalakkal változatosabbá is tehető.

Íme, a leírása:

A virágot 5 láncszemmel kezdjük, amit hamis kispálcával összekapcsolunk.

1. sor: 5 láncszem, 1 kispálca, 3 láncszem, 1 kispálcával a gyűrűbe öltve 4-szer, hogy 5 szirma legyen a virágnak. Az utolsó 3 szemet hamis kispálcával a kezdés 2. láncszemébe öltjük.

2. sor: 1 kispálca, 1 hamispálca, 3 egyráhajtásos pálca, 1 hamispálca, 1 kispálca minden 5 láncszemes ívbe.  

 Ugye milyen egyszerű?!  Eztán már jöhetnek a bonyolultabb minták is :)

 További színes tartalmakkal várjuk a Kertvárosi Levendulás facebook oldalán is!

      

 

Levendulás kávé

Egy különleges fekete

     Nem tartozom a fanatikus kávéfogyasztók táborába,ám, ha iszom, fontosnak tartom, hogy az íze kifogástalan legyen. Sokféle aromájú és minőségű kávét kipróbáltam már. Az áruházak polcain is figyelemmel kísérem az új "trendeket"- a  hagyományos  szemes kávétól egészen az ízesített változatokig. Épp egy ilyen szemrevételezés alkalmával fogalmazódott meg bennem, hogy már annyiféle aromával ízesített kávé létezik, vajon milyen lehet levendulás ízesítésben?

    Egy nyugalmas szombat reggelen nekiveselkedtem kávét darálni, és a tudatalattimból hirtelen előtört ismét a levendulás kávé gondolata. A kávészemekkel együtt egy kiskanálnyi szárított levendulavirágzatot is tettem a darálóba, s ahogy a friss őrölt kávé illata vegyült a levendula illatával, rögtön tudtam: ez csak finom lehet!

A levendulaillatban gőzölgő feketekávét nádcukorral, és habosított tejjel ízesítettem. Nagyon különleges, fonom ízt kaptam!

    Megkóstoltam " natúr" változatban  is, és bár nem fogyasztom ebben a formában, úgy gondolom, abszolút kellemes ízt kölcsönöz neki a levendula, s némileg tompít a kávé kesernyés ízén. 

    Ilyen egyszerűen, mindenféle macera nélkül feldobható egy hétköznapi kávé is, ráadásul gyógynövénnyel!

   Azt hiszem, ha minden nap nem is, de hétvégente és vendégek érkezésekor feltétlenül a levendulás kávé kerül majd a csészénkbe. 

További érdekes levendulás  tartalmakkal várjuk a  Kertvárosi Levendulás facebook oldalán!

  

Díszkukoricából levendula

Gyertyára fel!

       Az ősz beköszöntével kezdetét veszi a dísztök szezonja. Ilyenkor magam is szívesen vásárolok mindenféle színes faragni valót. Leendő töklámpásaimat idén Tarjában, a tökvásáron szereztem be, ahol  háznál termesztik a szebbnél szebb tököket. Összeválogattam jó néhányat, ám a gazdag színekben pompázó díszkukoricáknak sem tudtam ellenállni... Fehérre száradt csuhéval, jópofán lógtak egy  kifeszített kötélen, ami  annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ha itt lesz az ideje, lemorzsolom, s néhányat elültetek majd a levendulák mögé.

       Ma úgy láttam, elérkezett az idő a morzsoláshoz. Ahogy hullottak a tálba a kék, rózsaszín, lila kukoricaszemek, olyanok voltak, mint az apró, szárított levendulavirágok. Rögvest arra gondoltam, nemcsak elültetem, hanem dekorálásra is felhasználom őket. Volt itthon néhány fölös fehér  gyertyám, így nem kellett sokat töprengenem azon, hogy mire kerüljenek fel a kukoricaszemek.

   Először is, kiválogattam a szebb szemeket, és csoportosítottam   színek szerint. 

El kellett döntenem azt is, hogy mit, hogyan és  mivel dolgozzak. A levendula motívum adta magát - már csak a formája miatt is-, így először  egy fehér papírlapon próbáltam a virágokat megmintázni, majd innen szépen, sorjában rögzítettem fel a szemeket Technokol ragasztóval (a ragasztópisztoly erre nem alkalmas). 

  


  És íme, a végeredmény:

Azt hiszem, sokáig fogok  gyönyörködni bennük...
   

Stahl-féle gyömbéres keksz levendulával

Nem csak karácsonyra!

    Az eredetileg svéd finomság jellegzetes ízét a karakteres fűszerek adják. A fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér "triója" bár a karácsony hangulatát idézi, nálunk az év bármely szakában kapós nassolnivaló.

Azt gondolhatnánk, hogy a levendula erőteljes íze már-már túlzás lehet ebben az amúgy is harsány ízvilágban. Ám, korántsem! Számos fűszeres keksz receptet kipróbáltam, és bizton állíthatom, a levendula tökéletesen harmonizál ezzel "karácsonyi" fűszerkeverékkel (is).    

Hozzávalók:

 Fűszerek:
2 púpozott kávéskanál gyömbér
1 evőkanál szárított levendulavirág
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 csipetnyi szegfűszeg
1 csipetnyi őrölt fehérbors

Tészta:
20 dkg finomliszt
fél kávéskanál szódabikarbóna
egy nagy csipet sütőpor
10 dkg cukor (én barna cukrot használtam)
10 dkg puha vaj
5 evőkanál méz
                                              
Kenéshez:

1 tojásfehérje
1 kávéskanál cukor

 Elkészítése:

     A sütőt előmelegítjük 190 fokra (gázsütőnél 5-ös fokozat). Előkészítjük a tepsit, amit sütőpapírral kibélelünk. A fűszereket egy tálba öntjük, majd alaposan összekeverjük. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, és hozzáadjuk a tésztához való többi száraz alapanyagot - a fűszerkeverékünkkel együtt. Apró darabokban  beletesszük a puha vajat, s jól eldolgozzuk, összemorzsoljuk. Végül a mézet is hozzáadjuk, és határozott mozdulatokkal alaposan meggyúrjuk. A tésztánkból 2 cm-es golyókat formázunk, amit ráhelyezünk az előkészített tepsinkre úgy, hogy 4-4 cm távolságot hagyunk közöttük. A golyócskákat egy pohár aljával korongokká lapítjuk. És itt következik a mókás része: ha van otthon sütinyomdánk, akkor- a gyerkőcökkel - nyomdázhatunk is rá!  

Akár névre szóló  sütiket is készíthetünk

        Végezetül enyhén felvert tojásfehérjével vékonyan megkenjük, egyenletesen elosztva rászórjuk a cukrot, és 8-12 perc alatt készre sütjük.

Kellemes időtöltést, és jó étvágyat hozzá!

  

További érdekes tartalmakkal várjuk Kertvárosi Levendulás facebook oldalunkon !

Erdélyi levendulazsákok

Szárastól a zsákba

      Tavasszal, Pünkösd tájékán minden évben megrendezik Tatabányán a népzenei és népművészeti Forgórózsa Fesztivált. A programok mellett kézműves kirakodó vásárt is tartanak, ahová  az ország számos pontjáról, sőt határon túlról is érkeznek vásározók.  Itt találkoztam Posta Mári nevű erdélyi (Széki)  asszonykával, aki gyönyörű erdélyi szőtteseket, terítőket árusított. A kézzel hímzett terítői mellett felfedeztem  zsákokat is. Ezek  puha fehér vászonból készültek, és  színes virágmotívumokkal voltak díszítve.  Elárulta, télvíz idején- mikor már nincs egyéb elfoglaltság - összeül a család, és közösen hímeznek terítőket, zsákokat. 

      Eleinte fogalmam sem volt , hogy ezek a zsákok a levendula tárolására valók, mert jóval nagyobb méretűek,mint az itthon megszokott, "hagyományos" zsákok. Kiderült, ennek főként praktikai okai vannak: arrafelé szárastól, csokorba kötve teszik a  szárított levendulát a zsákba ( majd a szekrénybe), így nem kell a morzsolással vesződni.

  

Szárastól a zsákba !? Nagyon megtetszett az ötlet, így magam is nekiláttam "száras" levendulazsákokat gyártani. 

     Egyetlen, apró hibája azonban van ennek a változatnak:  míg a morzsolt virágzattal töltött zsákok illatát alapos nyomkodással újra intenzívebbé lehet tenni, a száras csokrot körülményesebb ilyen módszerrel "újraéleszteni".  

A sokoldalú levendula

Sokszor, sok mindenre

    A levendula (Lavandula officinalis) az ajakosvirágúak családjába (Labiatae) tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, illatos örökzöld félcserje. Számos fajtája létezik, hazánkban főként a francia (Lavandula officinalis Chaix) és az "angol" hibrid (Lavandula intermedia Em.) fajták a legismertebbek. 

    A növény föld fölötti részét- főként illóolajban gazdag virágzatát - használják fel széleskörűen. 

Összetevői: linalil-acetát, furfurol, ocimen, pinen, cineol, borneol, linalool, geraniol, nerol, kumarin.

Illóolaját vízgőzdesztillációval nyerik ki, s 1 kg illóolaj előállításához 100 kg növény szükséges. 

Levendula az orvoslásban

Használatát javasolják: idegesség, álmatlanság, búskomorság esetén. Kiváló stressz-és fezsültségoldó hatású. Alkalmazható még légúti megbetegedések, gyomor-és bélrenyheség, migrén, húgyhólyag- gyulladás, reuma, magas vérnyomás (kiegészítő) kezelésére is. 

Külsőleg  borogatás, lemosás formájában:  rovarcsípésre, nehezen gyógyuló sebek, pattanások, pörsenések kezelésében segít. Párologtatva nyugtató, fertőtlenítő hatású. Masszázsolaj formájában pedig oldja a feszültséget és a görcsöket. 

Belsőleg fertőtlenítő, görcsoldó, fájdalomcsillapító hatású. Jó méregtelenítő, epe-és húgyhajtó, izzasztó tulajdonságokkal rendelkezik. Fogyasztható  még menstruációs problémákra, valamint szíverősítőként.

A pszichére gyakorolt hatása révén oldja a lehangoltságot, a depressziót és a lelki egyensúly helyreállításában is segít.

A szépítő levendula

     Már az ókorban felfigyeltek a levendula szépítő hatására. A bőr ápolására használták  az egyiptomiak is, ám a rómaiak tették  igazán népszerűvé e területen. Az ókori rómaiak közfürdői megteltek levendulaillattal. A fürdőzések alkalmával alaposan bedörzsölték bőrüket, melytől nemcsak illatosak voltak,  hanem bársonyos, puha bőrérzetet is tapasztaltak.

    Kozmetikumként ajánlott: mindenféle bőrtípusra, de főként zsíros, pattanásos bőrre. Megnyugtatja az érzékeny bőrt, regeneráló hatása révén segíti a sebgyógyulást, hegesedést. Bőrirritáció esetén,  valamint a napégés kezelésére is javasolt. 

    Manapság a drogériákban, gyógynövényüzletekben számos bőrápoló levendulás készítménnyel találkozhatunk. 

    Kedveltek a vegyszermentes, természetes alapanyagokat tartalmazó, kézműves levendulás szappanok.  Létezik, kecsketejes, glicerines, pálmavajas, és különböző olajos  vagy "gyógynövény-mixes" formában. A tapasztalatok szerint a levendulás szappan a bőrbetegségek - főként a nehezen kezelhető ekcéma -kezelésében kifejezetten eredményes lehet.

    A levendulás fürdősó szintén népszerű bőrápoló termék.  A fürdővízbe téve bőrtápláló hatása mellett igazi relaxációs élményt nyújt. A jó hír, hogy minimális ráfordítással, otthon is  könnyűszerrel elkészíthető.

    Egyik nagy kedvencem a levendulavíz. A 100%-os levendulavíz a  levendulaolaj lepárlása során keletkező "melléktermék", mely szintén tartalmaz illóolaj-komponenseket. Akárcsak az olaj, a levendulavíz is nyugtató, hűsítő, gyulladáscsökkentő hatású. Regeneráló, tisztító, bőrfertőtlenítő hatása révén kiválóan helyettesíti a mesterséges anyagokat tartalmazó arctisztító tonikokat. 

    Különböző arc- kéz-és  lábápoló krémek, testápolók szintén kaphatók már levendulaillatban. Kiválasztásuknál azonban érdemes tüzetesebben megvizsgálni az összetevőket, tartalmaznak-e mesterséges szín-és illatanyagokat, allergéneket.

Levendula a konyhában

    A levendulának, mint fűszernek, bizony helye van a konyhában! Erőteljes illatához egy nagyon  karakteres ízvilág társul. Főként édességek, lekvárok, dzsemek ízesítésére ajánlják, de állítólag ízletes a sós süteményekben is. 

   Sokan szívesen fogyasztják nyáron a friss levendulából készült szörpöt vagy limonádét (citrommal és mentával).

    Azt gondolom, valóban sokféle ételt, italt ízesíthetünk levendulával, ám domináns íze miatt a fűszerekre vonatkozó "inkább kevesebb, mint több" aranyszabályt  itt is célszerű betartani, s csak módjával ízesítsük vele ételeinket.

 A kártevők ellen

   Sokaknak bizonyára eszébe jut a nagymama levendulaillatú szekrénye vagy nagykabátja...Alig volt olyan háztartás, ahol ne használták volna a molyok ellen. A vegyipar fejlődésével azonban mindenféle vegyszeres molyirtó került forgalomba, s a valódi levendula egy időre eltűnt a szekrényekből. Mára azonban ismét reneszánszát éli.

    A biokertészek nagy örömére vegyszermentes kártevőriasztóként is "működik" a levendulabokor. A rózsatövek mellé ültetve hatékony lehet a levéltetvek ellen. A levendulavíz pedig a a növények gombás megbetegedéseinél alkalmazható.

Lila levendula dekoráció

      A levendula   illata és íze mellett, lila színével is képes rabul ejteni bárkit. Egyszer  azt olvastam valahol, hogy  "a levendula selyembe öltözött hölgy". Valóban..., van benne valami visszafogott elegancia. Ugyanakkor apró, lila virágai szerénységet, bájt, kedvességet sugároznak. 

Mivel virágai szárított formában tartósak, akár évekig is dísze lehet az otthonunknak.   

Szép szárított csokrokat, koszorúkat, ajtó- vagy asztaldíszeket készíthetünk belőle. 

Mutatós illatpárnákba töltve pedig nemcsak a szekrényt illatosítjuk vele, hanem ízléses dekorációként, mutatós dísze lehet a szobának is.      

        

Vidéken a városban

Gondolatok a kertvárosról

     Jó ideje figyelem már, ahogy a város rengetegében élő emberek igyekeznek néhanapján kitörni beszűkült életterükből. Hétvégén vagy ünnepnapokon összetrombitálják a családot, és mennek az erdőbe vagy vidékre, ahol végre nyugalom van (tehát nincs egy teremtett lélek sem). 

    Nem véletlen, hogy egyre vonzóbb a falusi turizmus is, hiszen sokan vágynak a vidéki idillre, kertes- vagy vidéki ház után áhítoznak.  Megértem.  A zsúfolt közterületeken, tömegközlekedési eszközökön, bevásárló központokban, forgalmas utakon, utcákon, a munkahelyeken, a gyárakban, hivatalokban, mindenhol azt érezhetjük, hogy sokan vagyunk egy helyen. Az "egymás hegyén-hátán" életforma  sajátossága pedig, hogy könnyen megsértjük egymás személyes, intim szféráját. Nehezen toleráljuk ezt a  jóformán csak lélegzetvételnyi testi távolságot az idegenekkel szemben, s sokkal feszültebbé, ingerlékenyebbé válunk. 

   A városban a szabadságérzet is más aspektusban élhető meg, mint vidéken. A városi környezet csupán néhány olyan közterületet biztosít (pl. parkok), ahol az egyén  élvezheti a szabadság mámorító érzését. 

   A város az a hely, ahol emberi természetből sok, természeti környezetből pedig kevés van. 

   Tudom, sokaknak nem adatik meg, hogy belekóstoljanak a vidéki életérzésbe, és olyanok is vannak, akik csak messziről tartják szépnek ezt az életformát, s nem akarnak elszakadni a város kínálta lehetőségektől.

  A kertvárosi környezet azonban  egy olyan köztes ,"hibrid" megoldást kínál, melyben vidékies, városi miliőben érezheti magát az ember.  

   Minden városban akad  kertvárosi kerület.   Sok helyen e területek az egykori falvakból "felépített" városok jelképes örökségeivé váltak, s  sajátos néprajzi, kultúrtörténeti értékeivel képezik az új városok múltját.      

    A kertváros igazi különlegessége az, hogy  megőrzött még valamit azokból az egykori értékekből, mely az ember-természet, és ember-ember kapcsolatában a tiszteleten alapultak....S együtt fejlődött, változott ugyan a várossal, ám még ma is az "egyszerű" vidéki élet lehetőségét ( a "szabadságot") kínálja ugyanúgy, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt....