Variációk levendulás habcsókra

Bodzalekváros, csokis cukorbomba

      Habcsókot készíteni nem nagy ördöngösség, mégis sokan, sokszor "elcsúsznak rajta"...Mert amilyen egyszerűnek tűnik, olyan könnyű  elrontani. Hol a hab, hol pedig a sütés okozhat bosszúságot, ám némi fortéllyal kiküszöbölhető minden probléma.  

     A habcsók alapanyagai : a tojásfehérje és a cukor. Ez utóbbiból manapság már sokféle létezik. Van, aki a porcukorra vagy a hagyományos, finomított kristálycukorra, vagy épp a nyírfacukorra esküszik. Mindegyikkel elkészíthető! Én a porcukros és a nádcukros változatot próbáltam ki. A porcukorral valamivel homogénebb textúra érhető el, ám nekem a nádcukorral készült változat vált be igazán. 

Az alapreceptem:

1   db tojásfehérje (nagyobb méretű tojás, vagy kisebből 2 db )

10 dkg nádcukor

1   púpozott kávéskanál szárított levendulavirágzat

Ízesítésének pedig csak a fantázia szab határt! Érdemes azonban olyan természetes alapanyagokat használni, amely az ízesítésen túl,  színezi is a habot. Ez alkalommal a bodzalekvárt választottam a mélybordó színe, és az édes ízt tompító savanykás aromája miatt. De lehet kávéval (akár instant), teával, kakaóporral, stb. színezni, ízesíteni, ám enélkül is finom, és a barna cukor eleve ad némi halvány (aranybarna) színezetet neki.  

Elkészítése:

    Először is vízfürdőt készítünk: egy fazékban vizet melegítünk- erre kerül majd a tojásfehérjés tál. Óvatosan különválasztjuk  tojás sárgáját a fehérjétől, majd a fehérjét egy pici sóval  félig felverjük. Ráhelyezzük a vízfürdőre és - habverővel folyamatosan dolgozva- a cukrot apránként hozzáadagoljuk. Végül belekeverjük a levendulát és  a lekvár is (cca. 1 teáskanálnyit). A hab állaga akkor megfelelő, amikor már nem folyós, és a habverővel habcsókszerű mintákat tudunk formázni. 

A sütőlemezt sütőpapírral kibéleljük, erre nyomjuk rá vagy kanalazzuk a kész habot. 100 C fokon kb. 50-60 percig szárítjuk. 

A díszítéshez fél tábla étcsokoládét olvasztunk és rácsorgatjuk a kihűlt habcsókokra.

 

   A natúr, porcukros változat is a fenti módon készül, ám itt a levendula a sütés előtti fázisban, a kinyomott habcsókokra kerül rá. 

Fortélyok: 

- A tojás szétválasztásánál ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön a fehérjébe sárgája,

- a tojás inkább szobahőmérsékletű legyen,mint "hűtő hideg",

- fontos, hogy tiszta, száraz eszközöket használjunk,

- a sütési idő változhat a sütő típusától, illetve a habcsók méretétől függően, ezért érdemes ellenőrizni az állagát.  

Karácsonyi levendulás díszek

Piros-fehérben

      A karácsony egyik legjellegzetesebb  színe a piros, mely élénk színével  - a tél sötét és hideg ellenpólusaként- meleget és energiát sugároz. 

      A piros és  a fehér ünnepi kombinációja főként a skandináv stílusú karácsonyi dekorációra jellemző. E stílus jellegzetességei a letisztult formák, világos, semleges színek és természetes alapanyagok felhasználása.

   A piros igazán ünnepélyessé teszi ezt a naturalista szemléletű dizájnt. Az idei karácsonyi dekorációimba is ezt a skandináv hangulatot igyekeztem becsempészni.  Így készültek a piros-fehér illatpárnák.

     Mivel a természetes alapanyagok is szerepet játszanak a tökéletes összhang megteremtésében, elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne vigyek bele valamilyen natúr "terméket". A vesszőből készült csillagok, az ágakból font koszorú, vagy a kakukkfű zöld ágai remekül illeszkednek ebbe a miliőbe.  

   

Merített papírképek

Levendulás újrahasznosítás (1.)

     

     Emlékszem, gyermekkoromban imádtuk a mezőről, kertből, innen-onnan összeszedett virágokat lepréselni. A lexikonok lapjai között egész kis kert préselődött, és alig győztük kivárni, hogy "elkészüljön". Nem tudom, hogy a gyerekkori emlékek, vagy a virágok szépségének maradandóságára tett kísérlet ösztökélt-e arra, hogy felnőtt fejjel is telepakoljam a vastagabb könyveinket virágokkal(?).           

       Idén az árvácskák mellé "viccből" levendulát is tettem. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz préselve. Ugyanúgy, ahogy gyermekkoromban, most is türelmetlen voltam, és minden nap szemrevételeztem a virágzatot...Nézegettem, tapogattam, s eszembe juttatta azokat a merített papírképeket, amiket virágokkal díszítenek. Így hát nekiláttam papírt meríteni.     

       A merített papír alapanyaga - bármennyire is hihetetlen - papír. Én az elavult tartalmú, régi, használhatatlan tankönyveimet áldoztam fel. És ne feledjük: a régi hulladékpapírok felhasználásával az újrahasznosítást is szem előtt tartjuk! 

1. Kis darabokra tépkedtem a lapokat és egy nagyméretű tálba tettem, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje.

   2. Miután egy napig áztattam,  turmixgépben - több részletben - bő vízzel pépesítettem. Mivel a könyv lapjain a nyomtatott fekete festék szürkére "színezi" a masszát, javasolt a színezése. Egy kis tálkában temperafestéket kevertem ki kevés vízzel, amit az utolsó adag papírturmixoláshoz öntöttem, így a papírmassza alaposan elvegyült a festékkel. Az elkészült masszát egy tálban jól összekevertem a színezett masszával. 
3.  A merítéshez szükségünk van egy szitára is, ám ennek hiányában készíthetünk  magunk  is egy professzionális alkalmatosságot szúnyoghálóból és képkeretből.
A keretet egy  nagy tálra helyeztem, hogy kényelmesen, vízszintesen elférjen( ne lógjon bele a tálba!), és óvatosan szétterítettem rajta a papírmasszát. 

4. A virágokat elrendeztem a pépen, majd egy szivaccsal finoman nyomkodva préseltem ki belőle a nedvességet.

A virágszárakat néhol teljesen befedtem a masszával, hogy biztosan "odaragadjon", és a papírképet  addig nyomkodtam, amíg el nem vált a szitától. 

5. Egy törölközőt terítettem rá, és óvatosan kifordítottam a keretből. Mivel ebben a stádiumban is még nagyon sok vizet tartalmaz, ezért egy használaton kívüli fürdőszobaszőnyegre tettem, és a törölközőn át sodrófával finoman "nyújtottam" mindkét oldalát. 

6. 2-4 nap alatt (télen radiátor közelében) kiszárad. Amennyiben a száradást követően hullámos lenne, tegyük egy könyvbe és préseljük simára. A kész merített papírképünk tetszés szerint alakítható, vágható:

Levendulás bögrés mézeskalács

Könnyű és puha

     Az adventi időszak nélkülözhetetlen kelléke a mézeskalács. Valahogy hozzátartozik az ünnepi ráhangolódáshoz. Ilyenkor a háziasszonyok böngészik a netet, hátha rátalálnak a legfinomabb és legpuhább mézeskalács receptre. Magam is számos receptet kipróbáltam már és bizony sokszor belebotlottam olyanokba, melyeknek sem az állaga, sem pedig az íze  nem emlékeztetett a hagyományos mézeskalácséra... 

    Ez alkalommal egy rendkívül egyszerű és finom bögrés változatot találtam a nassolda.receptneked.hu oldalon (az eredeti recept a Rama receptes könyvből való). Persze a recept levendula nélkül írja a hozzávalókat. Pozitívuma, hogy kevés alapanyagból, olcsón, gyorsan elkészíthető, nem kell sem pihentetni a tésztát, sem pedig napokig várni, amíg megpuhul, és akár a kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak!

    
Amire szükségünk lesz:

2 bögre liszt

1/2 bögre porcukor

7 dkg vaj vagy margarin

1 teáskanál sütőpor

1 db tojás

1/4 bögre méz

1 csapott evőkanál mézeskalács fűszerkeverék

1 evőkanál szárított levendulavirágzat  

díszítésnek:  hántolt magvak, kandírozott gyümölcsök (tökmag,napraforgómag, kókuszpehely...) 

      A sütőt előmelegítjük 170 C fokra. A száraz alapanyagokat - a levendulán és a díszítésre szánt alapanyagokon kívül - egy nagyobb tálban alaposan összekeverjük. A margarint és a mézet külön-külön kissé megolvasztjuk, hogy könnyebben dolgozhassunk vele, majd a tojással együtt a száraz keverékünkhöz adjuk. Jól összedolgozzuk és kinyújtjuk. Mielőtt még elnyerné végleges vastagságát (3 mm), egyenletesen rászórjuk a szárított levendulavirágzatot és egyet sodrunk rajta úgy, hogy levendula a tésztánkban maradjon.  A kívánt formára szaggatjuk és tetszés szerint díszítjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe  helyezzük, 8-10 perc alatt megsütjük, és máris ehetjük :)....

Megjegyzés: A mézeskalács fűszerkeverék helyettesíthető őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keverékével is.   

    

   

Levendulás fürdősó és szappan - házilag

Konyhából a fürdőszobába

     Az ételek vonatkozásában  jól tudjuk: a házinál nincs jobb! Ez természetes, hiszen a magunk által választott alapanyagokból dolgozunk, így mi döntjük el, hogy milyen minőségű hozzávalók kerüljenek a fazékba. Ráadásul úgy tartják, hogy a főzőcskézés  során saját  energiáinkkal is "megfűszerezzük" az ételt- ettől lesz még ízletesebb. 

    Nem csupán az ételkészítés kezdődhet a konyhában. A természetes alapanyagokból összeállított pipere termékek  "alkatrészeit"  is megtaláljuk a fűszeres polcon. Néhány hozzávalóval -minimális ráfordítással, adalékanyagok és vegyszerek nélkül  - akár levendulás fürdősót is készíthetünk a konyhánkban. 

   

Az internetet böngészve találtam rá az alábbi receptúrára: 

 

 1 evőkanál szárított levendulavirágzat

 3 evőkanál szódabikarbóna

 1 evőkanál citromsav (étkezési)

 8 csepp levendula illóolaj

 1 teáskanál növényi olaj (pl. olíva, repce,  szőlőmag...) 

(Az eredeti recept megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=gx2JSa3VyLk )

   A  száraz alapanyagokat egy tálban alaposan összekeverjük, majd hozzáadjuk az illó-és a növényi olajat. Ezt követően formába tesszük (én  jégkockatartót használtam) úgy, hogy minden egyes kanalazásnál alaposan tömörítünk, lapogatunk. Hagyjuk egy éjszakán át száradni, majd óvatosan vegyük ki a formából.

Megjegyzések: 

 Ügyeljünk arra, hogy se a készítésnél, se a szárításnál ne érintkezzen nedvességgel, mert a szódabikarbóna rögvest pezsegni kezd!

   Az eredeti recept ugyan friss levendulavirágzat hozzávalót ír, ám ez csak rövid ideig szerezhető be, és szerintem elég macerás a sütőben órákig szárítani. Aki pedig nem szeretné, hogy a fürdővízében nagyobb levendulavirágok úszkáljanak, javaslom, finomra darálva adja hozzá.  

Bevallom, az első próbálkozásomnál türelmetlen voltam, és pár óra elteltével már kivettem a formából- darabokban. Persze így is felhasználható!  

  Levendulás fürdősó készülhet más alapanyagokból is. Találkoztam olyan változattal, melynek fő összetevőjét például a  himalája só alkotja. (A későbbiekben biztosan ezt az alternatívát is kipróbálom...)

    Szappan is készülhet a konyhánkban. A levendulás folyékony szappan vagy tusfürdő pofon egyszerű változatát Ökoanyu praktikái közül lestem el. Nem kell hozzá más, mint adalékmentes szappan, víz és illóolaj:

5 dkg szappant lereszelünk, hozzáöntünk 3 dl vizet. Az elegyet egy fazékban tartaléklángon feloldjuk (nem forraljuk). Megvárjuk míg kihűl, és hozzáadunk 20 csepp levendula illóolajat, és már mehet is a szappanadagolóba!   

Horgolt dísszel

Dobjuk fel csipkével!

     Egykor elképzelhetetlen volt, hogy a lányok, asszonyok ne értsenek a kézimunka valamely válfajához. Anyáról leányra szállt a horgolás, hímzés, stb. elsajátításának technikája. A ház körüli teendők mellett természetes volt, hogy viseleteiket, textíliáikat saját maguk díszítették. Ennek nem csupán esztétikai okai voltak: az adott tájegységre vagy közösségre  (népcsoportra) jellemző népi motívumok, a szín-és formavilág szimbolikus tartalmaival együtt áthagyományozódott a közösség fiatalabb tagjaira. Ugyanakkor komoly közösségépítő ereje is volt: a családtagok, rokonok, ismerősök, szomszédok közös alkotótevékenysége alkalmat adott arra is, hogy kapcsolataikat megerősítsék, ápolják. Főként a téli időszakban, kalákába csoportosulva ülték körbe asztalt, s közben beszélgettek, daloltak. 

    Aztán valahogy kiment a "divatból". A modernizáció és a társadalmi változások a falvak kultúrájára is hatást gyakoroltak. A textiliparban új alapanyagok és modern eszközök  jelentek meg. A gépek gyorsan és egyszerűen feldíszítették a kelméket, a modernebb bútordarabokra pedig már nem volt divat kézimunkával díszített vagy horgolt terítőket rakni. Az asszonyok pedig a 8 órás munka és a gyereknevelés mellet már nem tudtak ezzel bíbelődni, így a következő generáció sem foglalkozott ilyesmivel. Kár, mert a nők szép lassan elfelejtették a kézimunkázás szépségét...

    Azt gondolom, vagyunk jó páran, akik tévézés helyett szívesebben kézimunkáznának...

Bevallom, magam is nemrégiben sajátítottam el a horgolás alapjait. Az internet segítségével, mindenféle videók, leírások böngészésével  tanultam meg a kezdeti lépéseket. (Érdekes, hogy épp az a modernizáció volt segítségemre, mely egykor feledésbe kényszerítette ezt a szép  és hasznos elfoglaltságot.) Majd egy kézműves barátnőm segédkezett a különböző minták elsajátításában.

    A horgolt darabok közül az első egy egyszerű virágminta volt. Előnye, hogy könnyen megtanulható, gyorsan elkészíthető és igen mutatós, sőt, különböző színű és vastagságú fonalakkal változatosabbá is tehető.

Íme, a leírása:

A virágot 5 láncszemmel kezdjük, amit hamis kispálcával összekapcsolunk.

1. sor: 5 láncszem, 1 kispálca, 3 láncszem, 1 kispálcával a gyűrűbe öltve 4-szer, hogy 5 szirma legyen a virágnak. Az utolsó 3 szemet hamis kispálcával a kezdés 2. láncszemébe öltjük.

2. sor: 1 kispálca, 1 hamispálca, 3 egyráhajtásos pálca, 1 hamispálca, 1 kispálca minden 5 láncszemes ívbe.  

 Ugye milyen egyszerű?!  Eztán már jöhetnek a bonyolultabb minták is :)

 További színes tartalmakkal várjuk a Kertvárosi Levendulás facebook oldalán is!

      

 

Levendulás kávé

Egy különleges fekete

     Nem tartozom a fanatikus kávéfogyasztók táborába,ám, ha iszom, fontosnak tartom, hogy az íze kifogástalan legyen. Sokféle aromájú és minőségű kávét kipróbáltam már. Az áruházak polcain is figyelemmel kísérem az új "trendeket"- a  hagyományos  szemes kávétól egészen az ízesített változatokig. Épp egy ilyen szemrevételezés alkalmával fogalmazódott meg bennem, hogy már annyiféle aromával ízesített kávé létezik, vajon milyen lehet levendulás ízesítésben?

    Egy nyugalmas szombat reggelen nekiveselkedtem kávét darálni, és a tudatalattimból hirtelen előtört ismét a levendulás kávé gondolata. A kávészemekkel együtt egy kiskanálnyi szárított levendulavirágzatot is tettem a darálóba, s ahogy a friss őrölt kávé illata vegyült a levendula illatával, rögtön tudtam: ez csak finom lehet!

A levendulaillatban gőzölgő feketekávét nádcukorral, és habosított tejjel ízesítettem. Nagyon különleges, fonom ízt kaptam!

    Megkóstoltam " natúr" változatban  is, és bár nem fogyasztom ebben a formában, úgy gondolom, abszolút kellemes ízt kölcsönöz neki a levendula, s némileg tompít a kávé kesernyés ízén. 

    Ilyen egyszerűen, mindenféle macera nélkül feldobható egy hétköznapi kávé is, ráadásul gyógynövénnyel!

   Azt hiszem, ha minden nap nem is, de hétvégente és vendégek érkezésekor feltétlenül a levendulás kávé kerül majd a csészénkbe. 

További érdekes levendulás  tartalmakkal várjuk a  Kertvárosi Levendulás facebook oldalán!